Olykor elképzelem, hogy a Bolygó kapitánya jön minket megmenteni.
Vicceltem. Dehogy képzelem, a Bolygó kapitánya már ránk se néz. Veszett ügy.
Nézzük, mivel küzdöttünk az előző évben:
*
Nézem a jövőképem. És nincs.
*
Gyere van nálam pénz.
Tuti?
Tuti, gyere.
*
Elkezdtem extraszűz oliva olajjal terápiázni magam.
*
Ez az egész egy olyan tudod. Mélyhullám.
*
Gyere és kóstold meg a házi készítésű jégkrémünket. Jégmentes is van.
*
Vegytisztítást kérek a lelkemre.
*
Nemátalakító műtét. Igen.
*
Gyere Sárám!
Anita vagyok.
Persze.
*
Paranoiás mély depresszió.
*
Minden reggel elmondom munka előtt, hogy ez csak pénz.
*
Adjon már kérem pár forintot!
Már mindenkinek én adjak? Öt embernek adtam eddig.
*
És most:
Mit kérsz?
Nincs limonádé. No társasjáték. No kártya.
Akkor egy Colát.
Simát?
Nem, göröngyöset.
Nem találtam a Fantát az itallapon.
Ott van.
Ja, mindegy. – Pepsit kellett volna kérni.
Szerintem az sincs.
