BELSŐ – SZOBA – ÉJJEL
Második kerületi lakás. Félhomályban ül a kanapén EUGÉNIA (32). A három éve tartó magányosságát próbálja megfejteni. A kutya a földön alszik félig a lábtörlőre heveredve. Három kutyaágy van neki kikészítve, de csak a padló az igazi.
Ezen is elgondolkodik.
Réved a csendbe, ami megijeszti. Tegnap horror filmet nézett és néha még bevillan egy-két kép, amit az agya kreál a szürke szobában.
Elkezd magában beszélni.
EUGÉNIA
Ismerős az az érzés, amikor. Tudod ez olyan, mint amikor a gyerek elesik a biciklivel, lehorzsolja a lábát. Hazamegy, leül a székre és ahelyett, hogy bekötné, elkezdi piszkálni a piszkos kis ujjával. És ezt csinálja minden egyes nap. Fáj neki, de csinálja. És a seb nem tud begyógyulni. Nagyobb szórakozás piszkálni a piszkos kis kezével, mint hagyni és megvárni, hogy meggyógyuljon és újra biciklire üljön. Bár így is felül a biciklire, csak fáj a térde, mint a kurvaélet. Mondjátok meg ennek mi értelme? De érted mit akarok mondani? Nem jobb lenne úgy biciklizni, hogy nem szakad le a térded a fájdalomtól?
Olyan, mintha felidegesítette volna magát. Fel-alá járkál a szobában. A kutya is felkelt rá, mert azt hitte még egy séta jön.
Megunja nézni az oda-vissza mutogató gazdit és visszafekszik.
EUGÉNIA
Hihetetlen ez is. Ő fiú én lány vagyok. Tök legális. Baromi sok közös van bennünk. Egyetértünk szinte mindenben. Megvan a közös hang, a humor, a komolyság, a minden. Kitaláljuk egymás gondolatát, azelőtt válaszolunk egymás kérdésére, hogy azt még fel sem tettük. A kémia is megvan. De nem lesz köztünk soha semmi, mert nincs meg az a kis plusz.
Leül a kanapéra.
EUGÉNIA
Az a kis plusz? Az, amit amúgy nem tudsz szavakba önteni. Nem tudod megmagyarázni. Nem tudod megfogni. Csak létezik. Az a megmagyarázhatatlan kis izé. Ami, ha van, kurva nagy szerencséd van, meg rád kacsint Ámor, meg Fortuna meg az összes viking isten. De ha nincs, akkor beszoptad.
Kinyitja a naptárát. Próbál új időpontot találni a nyelvóráinak.
EUGÉNIA
Aki kitalálta ezt a kis plusszozást lapátoljon havat a tundrán. Most amúgy baszott mérges vagyok. Magamra. De van értelme. Én is hányszor hivatkoztam már a „kis pluszra”. Mert a fene egye meg, akármennyire is kicsi és nem tudod mi az… Ha nincs, akkor az később sem lesz. Az nem születik csak úgy, az alapból létezik. Szerintem az a sikamlós híd két ember között, ami olyan természetességgel köti össze őket, hogy olyan, mintha a halál sosem választotta volna el egymástól azt a két lelket.
Ránéz a kutyára. Alszik.
EUGÉNIA
A magam megnyugtatásából csillagos ötös vagyok mi?
Az asztalon lévő dobozból kivesz egy krémet. Felhúzza nadrágszárát és a lehorzsolt térdére ken egy vékony réteget.
