Húsz évvel ezelőtt az osztály legokosabb lánya megkérdezte tőlem, hogy felfedezném-e vele a gimi koliját. Én meg megkérdeztem lenne-e a párom német órán. Egy kalandnak indult az egész.
Persze ezt akkor még csak ízlelgettük, aztán egyre több dolog kötött minket össze.
Kiderült, hogy nyolc nap különbséggel születtünk és még az apukáink is ismerték egymást fiatalkorukban.
Ahogy telt az idő egymás VIP körének legelőkelőbb vendégeivé váltunk. Azon kaptunk magunkat, hogy bár teljesen más a stílusunk, valamiben totál egyetértünk, hogy mi baromi jó tesók lennénk. Mindent megosztottunk a másikkal és titkos levelezéseket cserélgettünk a pad alatt. Belekerültünk egymás életvitelébe és egyre erősebbé vált a barátságunk.
Nincs annál szebb, amikor épp egy sütizés közben jöttök rá, hogy épp jubileumotok van.
Húsz év.
Mennyi, de mennyi minden van a hátunk mögött.
Húsz év,
Szeretet, ami töretlen volt a legnagyobb viharokban is.
Rengeteg levél. Összetartás a kételyek közepette. Vigasz a gyászban. Ölelés a szomorúságban. Támogatás a nagy döntések alatt. Kézfogás az élet következő lépcsőfokain. Segítség a fullasztó helyzetekben.
Húsz év alatt megannyi szerelem, csalódás, örömforrás, elakadás, újratöltődés, izgalmak vagy épp az unalmas hétköznapok mentek át a kezeink alatt. Ezernyi változás.
Ami mindig maradt és töretlen, azok mi vagyunk.
Bárhol legyünk, bárhány kilométer válasszon is el, mi maradni is fogunk.
Még legalább kétszer húszat!
