ETRUS
Azért, nagyot néztem, amikor azt mondja felettem a fogdoki az asszisztensnek, hogy kéri a benzines vattát.
NIA
Nem is olyan rég összesodort az élet egy örök szerencsés emberrel. Akinek tényleg mindenben, mindig – szemtelenül szerencséje van. Mintha körbe lenne fonva valami mágnessel, ami csak a jó dolgokat vonzza. Ellenben én, meg néha olyan balsorsú időszakokkal vagyok megáldva, hogy csodálkozom, hogy még életben vagyok. Hol van ebben az igazságosság? És ez az örök szerencse vajon olyan, mint a Világjegy és soha végetnemérős kivételezést jelent az életben? Én meg olykor áldott leszek, máskor meg átkozott?
ÁLDATLAN
Most olvastam egy pár hónappal ezelőtti bejegyzésemben a következő mondatot:
„Lehet túl sok helyen járok mostanában és nem voltam szimpatikus valamelyik aluljáróban, és rám köptek valami szerencsétlenséget, vagy egy lidércmanó csókolta a lábnyomom… nem tudom, De elgondolkodtam az életemen, … – és itt felsorolok hat esetet, ami csak egy nap alatt történt, de pechsorozat témakörben lehetne készíteni belőle egy valóság show-t. Már, ha szeretik az emberek nézni azt, hogy másnak sz#r.
Nem mondom, hogy minden hulljon könnyedén az ölembe. Az élet küzdelemre és kemény munkára tanított. De annak azért örülnék, ha már amúgy is a padlón vagyok, ne rúgjanak rám még kettőt. Mondjuk, ha épp van elég bajom, amin agyalhatok, akkor nem hiányzik még a tokjából kiszakadó fürdőszoba ablak, vagy egy felrobbanni akaró mikró.
NEM ACÉL
Olykor tartok ilyen számotvetést, meg nagy leltárt az év vége felé. Amikor már annyi minden történt, hogy mégis, hogy a jó fenébe kerültünk, ide, ahol most vagyok. Ebben az évben kiderült, hogy acélos idegeim vannak, de még mindig van olyan téma, ami át tudja rágni nálam a határt. [egy kis kopasz kukac]
CSAJ A PRÓBAFÜLKÉBEN
Jó úton jár a manifesztációm
Az enyém is ott járt sis’.
ANNUSKÁM
Nagyanyámnak volt egy barátnője, Árendás Marika. Állandóan eszembe jut valamiért. A múltkor kutyaséta közben láttam egy poszteren:
Á R E N D Á S.
Biztos nem a Marika volt az.
ETRUS
Az a durva, hogy az év három (3) költözéssel indult. Amit lebonyolítottam három (3) hónap alatt. Volt egy biztos tervem a továbbiakra, ami három (3) hónap alatt megdőlt és a negyedik költözés keretében, ugyanoda visszatértem, ahol voltam. Na, nem pont ugyanoda, mert egy teljesen más főhadiszállásom lett, de a terv, ami bombabiztos volt felülíródott se perc alatt. Majd jött egy viszonylag nyugalmas, önmagamra találós, alkotós nyár. Felszedtem az összes energiát a bolygó kapitányától és nekiindultam az ősznek. Ahol azt mondta az Univerzum, hogy a túl nagy magabiztosság (egyelőre) nem áll olyan jól nekem, lökd már ki magad kicsit a komfortból. Mit ad Isten, megtudtam, hogy edzés közben (két gyakorlat között) a legfelszabadítóbb, az egész törzsedből (szíved mélyéből) felszakadó zokogás.
NIA
És, mi volt a vattával?
ETRUS
Ja, az büdös volt, mint az állat. De a fogam legalább szép lett.
UI: Azért a biztonság kedvéért, most már magamra varrattam egy védelmező rúna tetkót. [algiz]
