Elfogadták.
Na, hát akkor kezdjük előröl.
A postán ki van téve egy tábla: A postán dolgozó személyek közfeladatot ellátó személyek, az ellenül elkövetett erőszak szigorúbb büntetéssel jár. – Mi történhetett ott, ami miatt ez a tábla kikerült?
Amikor egy csapatépítőn felmerül a kérdés, hogy Te mitől félsz? Beszéljünk a félelmeinkről… Olyasmire gondolnak, hogy jaj, én félek a pókoktól, meg a szalamandráktól. De nekem csak az jár a fejemben, hogy:
- Félek, hogy egyszer megtámadnak az utcán. Csak úgy ok nélkül valaki rám ugrik, mert épp elmentek neki otthonról és elkezd fojtogatni. Vagy belém tol egy kést.
- Egyszer már majdnem kiraboltak a Keletinél. Azt a fajta magas pulzusszámot nem kívánom még egyszer átélni.
És, akkor ott vannak azok a mondatok, amik így kezdődnek: Egyébként nekem is az a bajom…
- hogy nem indul reggel a 3203-as busz az ajtóm mellől.
- hogy bezárt a sarki kisbolt
- hogy drágult a tej.
- hogy tavaly jobba éltünk
- hogy már megint lefoglalták a hidat
- hogy nem tudtam kék az ég fölöttem, szürke helyett.
Nekem amúgy nincs bajom senkivel. Csak az ilyen aprócska forgatókönyvekkel:
FÉRFI 1
És a sráccal jól megvannak?
FÉRFI 2
Aha, kapott egy telefont. iPhonet. Négy órát dolgozik. Boldog
Mondjuk egészségére.
De itt van egy másik:
FÉRFI
Holnap ilyen nagy futás lesz holnap a városban.
NŐ
Ó, akkor megint le fognak zárni mindent, Kurva jó.
FÉRFI
De, nem arra megyünk.
Bocs, amúgy csak kicsit ezek kicsúsztak. Rajtam kívülálló gondolatok. De esküszöm a következőben elmesélem, hogyan telt a szülinapom és, hogy nem másztam meg a Himaláját. Mondjuk, nem is akartam.
Nektek meg, akiknek semmi se jó sose. Vegyetek egy mély levegőt és szipkázzatok be egy kis lelkinyugalmat. Mindenetek megvan. Ott vagytok egymásnak. Nem dől össze a Citadella, ha két napig le van zárva a rakpart.
