Nincs annál rosszabb, mint, amikor átlagosként kezelnek. Az alkotásaidra, amikbe szíved-lelked beleraktad, csupán „jónak” titulálják.
Miközben Te legbelül azt érzed, hogy egy különleges teremtmény vagy, akinek az elméje áldott tehetséges és korszakalkotó. De ezektől a visszajelzésektől folyamatosan azt érzed, hogy nem tettél eleget a műveidért. Nem küzdöttél rendesen, mert csak szimplán „jók”, nem pedig nagyszerűek.
Mindez azért történik, mert olyan emberekkel találkozol, akik nem értékelnek, mert annyira énközpontúak, hogy Téged észre sem vesznek. Csupán annyira, hogy egy „jót” kipréseljenek magukból. Elolvasták, megnézték az alkotásaidat, de valójában nem érdekli igazán őket, mert nem profitálnak belőle. Így Te „jó” maradsz. Egyszerűen.
Ami nem elég ahhoz, hogy tovább bontsd különlegességed. Kinyírod saját magad, a kreativitásod, mert ezektől a visszajelzésektől nincs motivációd tovább csinálni. Mert azt gondolod, ha csak simán „jó” vagy meg „érdekes”, minek csináld? Ilyet bárki tud.
Mindenki más is az.
Nem különbözöl tőlük.
