Mi a fene ütött belém?
Egy órája lapozgatom teljesen reménytelenül a webshopot és bohókás mintájú overált vadászok a jövő nyári táborozásra. Akkor eszembe jut, hogy jó lesz azért őszre is. De nem is akarok most pénzt költeni mégis nézem tovább, mintha kötelező lenne kiválasztani a megfelelő mintát.
Megértem az embereket, amikor azt mondják nem tudnak mit kezdeni az életükkel, miután befejeztek egy sorozatot. Én a könyvekkel vagyok így. Főleg, ha annyira a hatása alá kerültem, hogy mikor véget ér, megszűnik egy fantáziavilág és fogalmam sincs, hogyan tovább. Valószínű veszek még egy színes mintás overált.
Van egy olyan, amin tyúkok vannak… Most komolyan! (akarom)
Amikor megtudtam, hogy az Eljátszott életek a következő könyv a tabellán, semmilyen kötődést nem éreztem, sőt. Inkább szkeptikus voltam, hogy ez a könyv, hogy fog az én repertoáromba beférkőzni. Nagyon nehéz olvasó vagyok. Ritka az a könyvtípus, ami megfogja a fantáziám és képes elvarázsolni. Ha ez nem sikerül, ott ette meg a fene. Az olvasás kész küzdelem és kínlódás. Mindennap legalább egy fürdőszobai jelenettel egy olyan gyerekkel, aki utál fürdeni. Aztán elkezdtem olvasni és az első oldalakon Mira közölte, hogy egyébként neki írói válsága van. Ekkor feljebb ültem a fotelben, hogy, na nem mondod csajszi. Nekem is! No, mesélj még! És hagytam, hogy ez a korai harmincas éveiben lévő (pont, mint én) nő elmesélje, hogy, hogyan nem tud írni, már hónapok óta (pont, mint én). Hogy küzd meg a kapcsolati próbálkozásaival (pont, mint én).
Három erős karakterű főszereplőnk van, akik igen határozott jellemmel és megrendíthetetlen világnézettel rendelkeznek. Ennek ellenére olyan selymesen tárja elénk a történteket az író, hogy egyszer sem szerettem volna földhöz csapni a könyvet és végig azt éreztem, hogy egy ízváltós cukorka óvatosan omlik szét a lelkemben. Mira, a drámaíró, aki szinte végig önostorozza magát az életének és szakmájának szerencsétlen alakulása miatt. A nővére Hanna, aki ambíciózus, karrierista ügyvéd. Ő a gyermekvállalás rögös útjával ismerkedik meg és a férje céljaival, amik, mint kiderül nem egyeznek az övével. Samir a férj, mindenek elszenvedője, olykor a két nő érzéseinek kereszttüzében… Jaj, majdnem teljesen lerántatottam a leplet a sztoriról. Azt viszont bizton állíthatom, hogy ha egy könnyen olvasható, de értékében mély témájú regényt keresel, az Eljátszott életek jó választás lesz. Az írónő nagyon ügyesen érzékenyíti a testvárpár kapcsolatát előttünk. Az a feszítő érzés sem annyira fájdalmas olvasás közben, amit a lányok kimondatlan érzései miatt élünk át, nem is egy alkalommal.
Rég volt olyan könyv a kezemben, ami miatt kendőzetlenül vágtam volna a grimaszokat és akaratlanul is, de elkezdek beszélni a főszereplőkkel.
Ilyen érzésekkel, hogy „Mondd már ki kélek!” „Juj, ennek Hanna nagyon nem fog örülni!” „Mi vaaaan?” „Ezt nem hiszem el.”
Nem csak ezt a jó kis regényt kell megköszönnöm az írónőnek, hanem azt is, hogy a történet és az alkotás módja által, elkezdte kinyitogatni az én régóta zárt kreatív ajtóimat is.
Ezer hála Huma Qureshi.
