Ildomos lenne olyan könyvet ajánlanom, ami még debütálóban van, vagy viszonylag friss még a tabellán. Ehelyett egy olyat hoztam, ami nagyon (viszonylag) régi és cserébe még nehéz is beszerezni. William Goldman nagy kedvencem és kiváló volt – az egyik leghíresebb író, aki az irodalomban és a filmes szakmában is hírnevet szerzett. Nem hagyott nyugodni az elmém, hogy a könyvén keresztül szólaltassam meg és adjak inspirációt arra, hogy nyugodtan rácsavarodhattok az alkotásaira. Itt gondolok most regényre, filmre egyaránt. Ő felelős a Herceg menyasszonya, az Elnök emberei, az Álomcsapda, a Maraton életre-halálra, a Stepfordi feleségek vagy a Tortúra című filmekért, hogy csak párat említsek.
A Mit is hazudtam? (Wich lie did I tell?) egy hollywoodi filmíró tapasztalatai, kulisszatitkok, filmes sztorik, önéletrajz, forgatókönyv elemzés, ihlet az íráshoz vagy épp a rádöbbenéshez, hogy mégsem neked való a szakma.
Az az igazán jó Goldman szavaiban, hogy nem rejt véka alá semmit. Nem ígér, és nem festi rózsaszínre az írást, hogy az milyen könnyű és milyen egyszerű egy regényt vagy forgatókönyvet a világra hozni. Van, aki azt mondja, „írj mindennap”. Persze, megteheted, bármit leírhatsz, a bevásárlólistát – végülis azt is írni kell – egy naplóbejegyzést vagy épp össze nem függő mondatokat mozaik szavakból. Írhatsz mindennap, sőt tudod mit, írj is. De tudatosítsd magadban, hogy ez idő, míg összeáll valami értelmes akármivé a kezedben. Kivéve, ha újjászületett próféta vagy, akkor egyszerűbb a dolgod, mint azt gondolnád.
Nem is szaporítanám tovább a szót, nézzük azt az „interjút”.
ANIKA
Kisiskolás kora óta éltanuló volt. Kitüntetéssel diplomázott. Megállás nélkül írta a novellákat. Állásajánlatot kapott a duluthi egyetemen. Esélye lett volna ott tanítani. Ön mégis mást választott. Miért döntött így és mi hozta el azt a nagy áttörést?
WILLIAM GOLDMAN
Mert én mindenáron a történeteimet akartam mesélni. Addigra több mint száz elutasító levelet gyűjtöttem össze. És még véletlenül se csúszott bele soha egyetlen nyamvadt bátorító mondat valami rendes-kedves szerkesztőtől. Lassan elég nehezen ültem már le az íróasztalhoz. Az önbizalom mindennél fontosabb, és az enyém egyre sebesebben olvadt. És akkor – azóta sem tudom milyen őrület szállt meg – ez a végső elkeseredés határán álló, huszonnégy éves csődtömeg 1956. június huszonötödikén hazament a Highland Parkba, behúzódott a kis szobájába, és leült az írógéphez. Fogalmam sem volt, miről fogok írni, csak azt tudtam, hogy valamit muszáj, úgyhogy három álló héten át megállás nélkül írtam; ültem és csak ömlött ki belőlem a papírra ez az egész.
ANIKA
Mi lett a végeredménye?
WILLIAM GOLDMAN
Az aranytemplom (The temple of Gold). Ott álltam, kezemben ezzel a száznyolcvanhét oldalas izével… Fölhívtam egy ürgét, akivel a seregben találkoztam, és aki egyszer összeismerkedett egy igazi, élő irodalmi ügynökkel. Az aranytemplom szépen útra kelt, és meg sem állt… Joe McCrindle kezéig, akinek tetszett az írás, ezért tovább küldte egy barátjának… Amikor fölhívtak, hogy kiadják, teljesen lebénultam.
ANIKA
Mi a helyzet a forgatókönyvekkel?
WILLIAM GOLDMAN
Na kérem, a forgatókönyvekkel pont ugyanez a helyzet. Azok sem harapnak. Egy forgatókönyv ugyanígy sírásra vagy nevetésre ingerelhet, megdöbbenthet, vagy megnyugvást adhat, halálra rémíthet, vagy fájdalmas sóvárgást ébreszthet az örökké majdnem-elérhető szerelem iránt. Egy forgatókönyv csodákra lehet képes. (…) De sokan közülünk még mindig túl óvatosan közelítenek feléjük. Ilyeneket nem olvastak nekünk a szüleink, amikor azt szerették volna, hogy végre elaludjunk.
ANIKA
Említett egy „két Hollywood” jelenséget.
WILLIAM GOLDMAN
Igazából kétféle film van; az egyik, amit ma jellegzetes hollywoodi filmnek hívunk, a másik, amit független filmnek nevezünk. A hollywoodi filmek közös nevezője – és ez nagyon fontos minden forgatókönyvíró számára -, hogy csupa olyan igazságot közölnek velünk, amit már tudunk, vagy olyan hamisságot, amiben szeretnénk hinni. A hollywoodi filmek megnyugvást, bizonyosságot adnak. A független filmek olyasmit akarnak elmondani, amiről hallani se akarunk. A független filmek elbizonytalanítanak.
ANIKA
Miért fontos a történetmesélés az embereknek?
WILLIAM GOLDMAN
Történetek. Velük táplálkozunk a bölcsőtől a végnek végéig. (…) Gloria Steinem egyszer azt mondta nekem: „Évszázadok óta a történetmondók segítenek át bennünket az éjszakán…”
William Goldman gondolatait, a Mit is hazudtam című regényéből kölcsönöztem. Inspiráljon titeket írásra, olvasásra vagy egy jó filmre.
