Megvan a sztori, amikor hangosan csörög egy telefon az irodában és a gazdája csak negyed óra múlva veszi fel, amikor már mindenkit az őrületbe kergetett – de te csak egy beszólás vagy a levegőben: Mi van, csengőhangot váltottál és elfelejtetted?
Mi vagyok ma?
Egy figyelmeztetés fehér papírlapon, a fémoszlopon a Külügyminisztérium előtt: Vigyázat hóomlás veszély!
Harangok őrült játéka este hatkor az első kerületben.
A 2,6 km távolság a lakás és a Four Seasons között.
Az elejtett kakaóscsiga darabja a földön.
Anyukádtól a jó tanács: Lyukas zokniban ne indulj hosszú sétára, mert ki fogja kezdeni a lábad a cipő!
Ma lehettem volna a reflektorfény a filmforgatáson. Vagy a Ferrari motorja.
Valaki feltétel nélküli mosolya.
Lehettem volna vadakat terelő juhász.
A villamos sofőrje.
Én akartam lenni a cukrász a sütigyárban.
Vagy akár a jalapeno ízesítés a chipsben. A lime mellett.
Helyette, itt vagyok a buszmegállóban. Színes performanszban. A reklámok krémjében. A lázadás céduláival egy bandában. Hirdetünk és buzdítunk! Új helyekre vezénylünk. Forradalmat szítunk! – mondta a matrica, mielőtt egy levonószaggató gyökerestül le nem tépte a buszmegálló táblájáról.
